A szociális munka napja 2025.

Ott akartam lenni mindkét demonstráción. Sajnos, egészségügyi okok miatt nem tudtam résztvenni. (Előző nap volt egy kisműtétem, nem úgy gyógyult, ahogy ígérték.) A délutáni rendezvényre meghívás kaptam a szervezőktől, az  Új Szemlélet Csoporttól. Megtisztelő volt, hogy teret, időt adnak a hozzászólásomra. Ez úton is köszönöm szépen. 

Mivel nem tudtam ott lenni, írásomat Köves Ferenc olvasta fel, értőn, érzékenyen és hitelesen. (Ő látható a nem túl jó minőségű képen.) Az alábbiakban közzé is teszem, mert azt gondolom, a benne foglaltak fontosak. Nem én, hanem a tartalom. 

Hm… A szociális munka napja

Jogilag, majdnem 10. éve hivatalos ünnepünk.

De még nincs 10 éve, csak majdnem. És ez a "Majdnem" szó, lehetne akár szimbólum is!

Mert sok mindent elkezdtünk, de nagyon keveset fejeztünk be.

Vajda Zsolt vagyok. Szociális munkás. Ezt végzem 34. éve. Ez az identitásom. Szereztem még pár szakképzettséget, néhány diplomát, módszerspecifikus képzésekben vettem részt, stb… de mind – mind az eredeti szakmámra, hivatásomra épült. Valahogy beolvasztottam a szakmai identitásomba őket. Mert bár ráépültek, de ha az alap nincs, akkor csak légvárak lennének.

Az volt felém a kérés, hogy szupervizorként szóljak itt fel. Megtisztelő. Köszönöm!

Sokfelé járok, szerte az országban. Nem látogatóként, hanem egy – egy folyamatot végig víve. Nincsenek jó híreim. Szürke zóna vagyunk mi szociális munkások. Egyre kevesebben. Szféránk rendkívül színesnek hathat, sok szakmát magába olvaszt, sokféle ember elfér benne. Akár előny is lehetne mindez, de én egyre több hátrányát látom. És egyre nagyobb szürkeséget. Nehéz közös hangot, közös nyelvet, szakmai nyelvet használni. Mert például nem mindenki érti. Vagy nem azonosul vele. A fogalmak sem jelentik ugyanazt. Tévedés ne essék, nem homogén massza után ácsingózom, csupán szakmai minimumokról ábrándozok. Hogy néhány kifejezés nagyjából ugyanazt jelentse nekünk, mindannyiunknak. Egyáltalán! Jelentsenek valamit nekünk, magunknak, mindannyiunknak!

Például az értékek mentén:

• Igazságosság
• Méltányosság
• Szolidaritás
• Esélyegyenlőség
• Méltóság
• Szabadság
• Döntési szabadság

Aztán mondjuk a tudás, a tartalmak mentén:

• Empowerment
• Szociális esetmunka
• Szociális csoportmunka
• Közösségi szociális munka
• Segítő beszélgetés
• Krízisintervenció
• Mentorálás
• Kísérés
• Gondozás

Vagy a készségek mentén:

• Empátia
• Kapcsolatteremtés
• Kommunikáció
• Konfliktuskezelés
• Asszertivitás

És persze hosszan folytathatnám, de itt a felsorolás végén szeretnék egyet kiemelni:

Érdekérvényesítés, érdekérvényesítő képesség.

Hát, ha szétnézek 2025-ben, ez az utóbb említett készség, az érdekérvényesítés, hogy is fogalmazzak diplomatikusan? Ez nem az erősségünk!

Egyenesebben fogalmazva és kérdésben tálalva: Miként is akarjuk mi a klienseink, ügyfeleink érdekeit képviselni, pláne érvényesíteni, ha a magunkét sem tudjuk?

Hát éppen most lopják el tőlünk a szakmánkat, hivatásunkat! Még az elnevezését is! Gondoskodáspolitika! Fából vaskarika. És ugye mindenki érzi a gondoskodás szó paternalista, nevelő célzatú, fegyelmező, ugyanakkor álszent és farizeus árnyalatát?

De hagyom is ezt. Elvégre ünnepelni jöttünk.

Szupervizorként nem lehetek elég hálás a szociális munkának, hiszen tevékenységem fő célja, tartalma, eszköze és egyben eredménye is a reflexió, a folyamatos ön- és társas reflexió. Minden segítő szakma alapja és veleje. Mert nem te vagy, nem az ügyfeled van, hanem a ti kettősötök, csoportban meg sokadmagatok. Együtt. És veletek van a múltatok, a jelenetek és a jövőtök.

Reflektálok hát, mit is jelent számomra a szociális munka napja!?

Nekem valami olyasmit, hogy a szociális munka napja egy alkalom, egy apropó, egy lehetőség mind személyes megélésekre, mind szakmai megélésekre, némi számvetésre, önreflexióra.

Személyes síkon ez azt jelenti, hogy rátekintsek magamra, helyzetemre, szakmai identitásomra és igen, a büszkeségeimre is… hálával, hogy mennyi mindent adott nekem ez a hivatás. Javaslom, ti is tegyetek így! Nézzetek rá magatokra. Figyeljetek befelé! Szóval mit is kaphatunk a szociális napja alkalmából tartott rapid visszatekintés által? Például:

• Kapcsolatokat, minden nemű és rangú és dimenziójú kapcsolatokat. Kiemelve a szakmabelieket és az ügyfeleket!
• Önazonosságot. Mert szeretem a szakmámat és otthon érzem magam benne, általa. Mert ha ezt végzed akkor ez vagy. Enélkül, csak látogató, bámészkodó
• Életutat. Sajátos "karriert" és itt természetesen nem anyagiakra vagy beosztásokra, rangokra gondolok, hanem amivé válik az ember a szakmája által.
• Sajátos látásmódot és ezt had ne fejtsem itt most ki. 😊
• Megoldásfókuszt. Hogy ne azon merengjek, miként és miért nem lehet megoldani… valamit, bármit, hanem az ellenkezőjén dolgozzak.
• Ehhez a megoldásfókuszhoz tartozik, mondhatni kéz a kézben járnak a kreativitás. Talán ezt sem kell indokolnom, miért is

És persze rengeteg örömet, kihívást, bánatot, mélységet, magasságot…

És mit jelenthet a szociális munka napja szakmai síkon?

Szerintem ugyancsak egy apropó, egy alkalom, egy indok, egy lehetőség a szakmai közösség, az együttműködés, a valahová tartozás megélésére.

Ez a megélés, a valahová tartozás megélése, egyre halványul. Nagyon ritka a megélése, átélése. Kevesen vagyunk, de pont ezért lehetnénk erős szakmai közösség! Akár újra is gondolhatnánk, újra pozícionálhatnánk, újra fogalmazhatnánk magunkat! Engedjetek meg ehhez néhány varázsszót, amit mindannyian ismertek:

• Együttműködés
• Közösség, közösségek
• Szolidaritás egymással
• Hálózatosodás
• Önbecsülés

Én ezekre gondolok a szakmánkkal kapcsolatban a szociális munka napján! Mert szerintem ezek visznek előre.

Egészítsétek ki őket tetszés szerint.

Aztán gyakoroljuk is őket a mindennapokban! Magunk miatt és azon emberek okán, akikkel kapcsolatban vettük a bátorságot, merészséget, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, megismerjük őket, felmérjük a lehetőségeket és bizony valamilyen formában, de beavatkozzunk az életükbe.

Mert a szociális munka napja, persze rólunk szól, de mi és a hivatásunk miről is szól?

Azokról a sokaságokról, akiknek nincs napjuk. Sem ünnepük, sem megemlékezésük. De mi ott lehetünk velük! És ott is leszünk, amíg létezik a szakmánk, a hivatásunk!

Köszönöm szépen, hogy itt lehettem köztetek!