A liberális nevelés megbukott! Tényleg? Mi a manó?
A LIBERÁLIS NEVELÉS MEGBUKOTT! Válasz cikk!
Tavaly nyáron akadtam bele ebbe a cikkbe és nem tudtam rajta túltenni magam. Úgy gondoltam válaszolok rá. Persze később megtudtam, hogy már jóideje kering a neten, időnként fel - felbukkanva. Nyilván kényelmesebb lett volna elintézni egy Vekerdy Tamás interjúval:
Én mégsem bánom, hogy válaszoltam.
Előszó:
Olvastam ezt a cikket és úgy gondoltam reagálok! Aki ismer, tudja, hogy melyik mondatok a sajátjaim, de azért könnyítettem.
Eredeti cikk:
https://gyerkocokkelsuttogo.hu/a-liberalis-neveles-megbukott/
A
liberális nevelés megbukott!
ÍRÁS:
Ez tény!
Minden szakember egyetért ezzel, bár nem kell szaktudás ahhoz, hogy mi is
lássuk a boltban, az utcán, az oviban, iskolában, hogy egyre több a "hisztis"
gyerkőc.
VÁLASZOM:
Bocsánat, ki az a "minden szakember"? Én például nem.
Sok a "hisztis" gyerkőc? Régen persze nem így volt. Fegyelmezett, értsd:
elfojtott, megfélemlített gyerekek tucatjai voltak mindenhol. "Akik még tudták
mi a rend" aztán, ha nem figyelt oda apu, anyu, tanár néni, tanár bá, akkor
betörték az ablakot, csúzlival lövöldöztek az állatokra, kínozták a macskát,
kutyát, kitépték a cserebogár lábait, megnézték egymás "micsodáját", megverték
a gyengébbeket, stb...
Persze ez csak a ma is liberálisokra volt jellemző és úgy egyáltalán, na de hagyjuk... És persze "jógyerekek" voltak. És most, felnőttként, néha, baráti társaságban büszkén mesélnek gyerekkori "csínytevéseikről", ami persze megbocsájtható, mert régen minden jobb volt. Pláne, hogy azt sem tudtuk mi az a liberális.
ÍRÁS:
Miért?
Mert, ha egy gyerkőc életében nincsenek szabályok, nincs rendszer és főleg
következetesség, akkor jön a "hiszti"!
VÁLASZOM:
A "hiszti" kiváló kifejezés. Ez a türelmetlen, és értetlen, felnőtt kifejezése.
Nem érti, mit akar a lánya/fia. Nem tud vele mit kezdeni, Ez a felnőtt csak úgy
gondolkodik: Íme a gyermekem, vérem a véremből, egyfajta kicsi felnőtt, kicsi
én. Most meg itt hisztizik. Ez tőlem idegen, én ilyet soha nem csinálok! Ugye
kedves felnőttek? Soroljam a 30 - as 40 - es felnőttek hisztijeit? Egy kollégám
egyszer ezt merte mondani: Ha egy másfél - két éves gyerek azt mondja, azt meri
mondani, hogy nem, akkor örüljünk. Van véleménye! Ne várjunk árnyalatokat, ne
várjuk, hogy kifejtse, ékesszólóan rávilágítson. Pusztán örüljünk, hogy
artikulálja. (megjegyzem, a kollégám hívő, keresztény, vallását gyakorló
ember.)
ÍRÁS:
Éppen nem azt a zoknit akarja felvenni, nem abból a bögréből szeretne inni, nem
akar még lefeküdni, nem akar összepakolni.
VÁLASZOM:
Javasolt segítség a megértéshez:
Kiskalász zenekar: Nem akarok! Talán némi humor segít, átlendít a problémán.
https://www.youtube.com/watch?v=fMA1KTqRPbA
És persze az okos, fegyelmezett, következetes, öntudatos felnőtteknek soha,
de soha nincs olyan napja, hete, mint ami a dalban van. És soha, de soha nem
viselkednek úgy! Mert fegyelmezettek!
ÍRÁS:
Nagy hiba és önbecsapás, hogy amikor a gyerkőc nem fogad szót, irányíthatatlan,
goromba a környezetével, azt mondjuk: "csak gyerek"!
VÁLASZOM:
Pedig az! Máshogy kommunikál, máshogy fejti ki, mit gondol, de leginkább, mit
érez. A csecsemőhöz sem vagy türelmetlen ugye? Nem oktatod ki, nem magyarázod
el neki, hogy bezzeg a te, vagy nagymamáid idejében még pálinkás kenyeret adtak
a gyereknek, hogy aludjon. Vagy nem mentek be hozzá. Vagy bementek és
ringatták. Vannak ilyen tárgyak: bölcső, hintaló, stb... Ezek voltak korábban is.
Szerinted mire valók? Vannak ilyen szavak, tettek, gesztusok is mint amit a
bölcső, hintaló jelent.
ÍRÁS:
Pedig nem!
Ennél sokkal többre képes a gyermeked! Hidd el!
Többre képes, ha megtanítod a tiszteletre, a fegyelemre, az önuralomra.
VÁLASZOM:
Így van! Többre képes! Ezért nem kikényszerítem a tiszteletet, fegyelmet,
önuralmat, hanem rávezetem, mintát adok neki, megteremtem a lehetőséget. Nem
megfélemlítéssel, szigorral, mert az rövid távú és ha megszűnik a félelem,
fenyegetettség, akkor az általad preferált fegyelem elillan, mint a reggeli
pára.
ÍRÁS:
Legyintesz, amikor nem tud végigülni egy közös vacsorát. De, ha elviszed egy
moziba, akkor végigüli az előadást. Hát akkor miért nem képes végigülni a
vacsorát?
VÁLASZOM:
Nem legyintek. Csak, ha a vacsora egy kényszeres szertartás és nem magától értetődő.
Mi lenne ha a vacsora az lenne, ahol szeretetben együtt vagyunk, megbeszéljük
közös dolgainkat, diskurálunk, kérdezünk, beszélgetünk. Ha nem ez, akkor csak
egy rossz értelemben felfogott rend és üres formalitás! Te is utálod a
formális, sehová nem vezető megbeszéléseket, eligazításokat, kiosztásokat?
Irodában, raktárban, építkezésen? Akkor légy egy kicsit empatikusabb,
odafigyelőbb, hogy voltaképpen mi is történik a vacsora alatt. Moziban pedig ha
jó a film, persze hogy működik. De ha nem jó a film? Vagy minden filmnek
tetszenie kell a gyereknek ahová elviszed? Még soha nem mondta, hogy ez nem
tetszett, ez nem volt jó? Akkor baj van. Szerintem.
ÍRÁS:
A válaszom egyszerű:
mert nem tanítottad meg rá!
VÁLASZOM:
Ha a tanítás az, ami kényszer, felülről jövő utasítás, akkor sajna nem értünk
egyet. Rávezetés? Mintaadás? Nem példa! Minta! Közös cselekvés? Együtt töltött
(minőségi) idő?
ÍRÁS:
Hiszen hogyan tanulta meg a fogmosást, az öltözködést, az evőeszközzel való
evést? Megtanítottad! És rengetegszer gyakoroltad vele. Nem így született!
VÁLASZOM:
Hát ez a baj! Nem megtanítani kell. Legalábbis nem így! Van egy reklám, amiben
arról beszélnek a gyerekek, hogy a szülők mindig papolnak a napi háromszori
fogmosásról, de ők maguk elfelejtik. Erre gondolok.
ÍRÁS:
Gyermek nem születik rossznak, szófogadatlannak, "hisztisnek"!
Minden, amit tesz, amivé válik az a mi munkánk gyümölcse vagy munkánk hiánya!
VÁLASZOM:
Bizony, ez sokszor munka is lehet, de ha annak érzed, nincs vitánk. Fejet
hajtok. Jó munkát kívánok!
ÍRÁS:
Fájdalmas, amit most olvasol? Igen!
VÁLASZOM:
Nem, nem fájdalmas. Szomorú!
ÍRÁS:
De így igaz? Igen!
És a lelked mélyén ezt Te is tudod. Hiszen ezért vannak kétségeid, hogy jól
csinálod-e?
VÁLASZOM:
Nem, nem ezért vannak kétségeim. Nem gondolom, hogy az egyedüli út az, amit én
járok a családommal. De nem venném a bátorságot, hogy azt írjam: A konzervatív
nevelés megbukott. Mert tekintélyelvű, erőszakos, hierarchikus és mélységesen
gyermekellenes. Nem is gondolok ilyet, de tudom, hogy vannak ilyen
megközelítések. Egész egyszerűen értelmet, értéket, gondolatot és szívet
keresek a gyermekemmel kapcsolatban. Nem ideológiákat. Ha ránézek a 4 éves
Mátéra, nem azt gondolom, hogy...
ÍRÁS:
Tudom Kedves Szülők!
Én vagyok a szószólója annak, hogy a 21. században bizony másképpen kell élnünk
és gyermeket nevelnünk. Nem akarom visszahozni a poroszos nevelési elveket. A
világ megváltozott, fejlődött és fejlődik nap, mint nap, rohamléptekkel.
De 21. század ide vagy oda, a türelmet és a fegyelmet minden gyerkőcnek meg
kell tanulnia! És nem máshol, mint otthon, a szüleitől!
Nincs könnyebb út!
VÁLASZOM:
Ajjaj! Te vagy a szószólója? Hajrá! Még jó, hogy van, aki megment minket
tévelygőket! Bocsánat, ezt nem hagyhattam ki.
Nos, igen. Itt a XXI. Század. És volt XIV. is, aztán XV. is. Kis ugrás, aztán volt XIX. század is, majd XX. század is. Bennük sok - sok örömmel, bánattal, változással és mindazokkal, aki ezektől a változásoktól féltek. Féltek, mert nem értették, nem voltak igazán résztvevőik, kimaradtak. És a biztonságot a múlt jelentette. Az a múlt, ami tán sohse volt, de megszépült, idealisztikus volt. Ezt gondolom a fenti mondataidról.
ÍRÁS:
Ha nem vagy határozott és következetes a gyermeknevelésben, akkor a gyerkőc
irányít téged, irányítja a családot!
VÁLASZOM:
Véleményem szerint legyen benned kétely! Ne ragaszkodj olyan dolgokhoz, amivel
nem tudsz azonosulni vagy pusztán azért ragaszkodsz hozzájuk "mert ez a rend".
A következetesség nem csodaszer! Légy az, a szónak abban az értelmében, hogy
legyen elgondolásod, véleményed, álláspontod, erkölcsöd, hited és még
folytathatnám... de figyelj oda másra. Fogadd el, hogy nem a tiéd az egy és
igazi! Pláne a gyermekeddel kapcsolatban. Hagyd egy kicsit, hogy tanítson (ha
úgy tetszik irányítson, bár én inkább az orientáljon szót használnám) ő is.
Türelemre, elfogadásra, a másik meghallgatására...
ÍRÁS:
Soha ne feledjük, hogy mi a szülő feladata?
Hogy a gyerkőcök határozott, magabiztos felnőtté váljanak. Ehhez pedig az első
lépcső a fegyelem és ezen belül is az önfegyelem megtanulása.
VÁLASZOM:
Határozott? Magabiztos? Esetleg engedelmes, végrehajtó, nem kérdező, nem
kételkedő, hanem például konfliktuskerülő vagy megfelelni vágyó vagy szorongó
ha úgy tetszik merev, "kocka"?
ÍRÁS:
Itt a hangsúly a megtanuláson van. Gyermek nem születik úgy, hogy van vagy
nincs önfegyelme. Ezt meg kell tanulnia, vagyis meg kell tanítani neki!
VÁLASZOM:
Az önfegyelmet nem tanítjuk! Legalábbis amit te értesz tanítás alatt.
Szoktatjuk például. Meg mintát adunk neki. Szoktatjuk. (hosszan, fokozatosan,
lassan...) Gondolj csak a bilire szoktatásra. Mikor eredményes? Ugye nem kell
kifejtenem?
ÍRÁS:
Ehelyett a mai gyerkőcök követelőznek, terrorizálják környezetüket, mert a
szülő képtelen nemet mondani akkor, amikor a legfontosabb lenne!
VÁLASZOM:
Kicsit zavar már engem, hogy ennyire haragszol a gyerekekre és roppant
türelmetlen vagy velük! Nem, nem követelőznek, csak máshogy kommunikálnak, mert
például rászoktatta a szülője arra, hogy ha elég erőteljesen kér, követel,
"hisztizik" akkor megkapja. Pont azért, mert a szülője lefektetett ugyan néhány
olyan szabályt, (mert ezt tanácsolták, hogy vannak szabályok, amikhez
ragaszkodni kell, mert a gyerek "nem tanulja meg") aztán ezeknek a szabályoknak
ő maga, a szülő sem tudott megfelelni és most a gyerekén kéri számon! Mint te,
most, minden "hisztis" gyereken.
ÍRÁS:
Ahhoz, hogy egy gyermekben egészséges énfejlődés menjen végbe, meg kell
tanulnia, hogy hol vannak a határok és mik ezek a határok. Különben
kontrollhiányban, önállótlanságban fognak szenvedni. Állandóvá válik a
frusztráció, melynek következménye az agresszió vagy éppen a szorongás.
VÁLASZOM:
Huh, ez igazán áltudományos, konyhapszichológia, de hagyjuk, hiszen ez nem egy
szakmai vita. Kontrollhiány akkor léphet fel, amikor megszűnik az addigi erős
kontroll és "kiszabadul a szellem a palackból", hogy én is egy ilyen mindennapi
kifejezéssel éljek. Frusztrálttá pedig akkor válik, de legalábbis nagyobb
eséllyel válik a valaki, ha olyan külső vagy belső parancsoknak próbál
megfelelni, amiknek nem képes. Az eredmény (helyes sorrendben) valóban
szorongás - frusztráció - agresszió.
ÍRÁS:
Így a végére szeretnék egy örömhírt is megosztani veletek!
Soha nincs késő elkezdeni a következetes, fegyelemre való nevelést. Az igaz,
hogy minél később kezded, annál több munka van vele, de megéri! Mert a
gyermeknevelés egy hosszú távú és életünk legnagyobb és legfontosabb projektje.
Hát bánjunk vele ehhez méltóan:)
Én bízom Bennetek!
Üdvözlettel: Gyerkőcökkel Suttogó
VÁLASZOM:
Csatlakozom!
Hosszú, boldogságos, örömteli, szabad és felhőtlen kapcsolatot kívánok
mindannyiótoknak a gyermekeitekkel.
Üdvözlettel: Gyermekével nyíltan, egyenesen kommunikáló. :)