Csak egy válaszcikk...

Cseppet sem csattanós válasz 

Kocsis Mihálynak!



Kedves Mihály!

Nem ismerjük egymást személyesen, csak a virtuális térből. (Facebook). Mindketten szociális szakemberek vagyunk, annak valljuk magunkat. Mindketten dolgoztunk a hajléktalanellátásban. Rólad nagyon keveset tudok, ez az én hátrányom. Azt "levettem" az ilyen - olyan fórumokról, hogy ezen a szakterületen nagyobb tapasztalatod van. Magamról annyit, hogy elég régen, 1993 - 1997 között dolgoztam hajléktalan emberekkel. Később más szakterületet (gyermekvédelem) választottam tudatosan.

Megosztottál néhány cikket itt ott, de én most csak a legutóbbira reflektálnék mert kicsit értetlenül állok, hogy szakemberként azonosulsz? támogatod? a cikkben foglaltakkal.. Az írás itt jelent meg:

https://888.hu/article-oszinten-a-hajlektalanokrol?fbclid=IwAR2ApQJYXCEze7U2CkSYiN2O4mRWziIAXjI_ibf_C1D8Vz54dhHyv1x6Qmo


Aztán megosztottad és heves reakciók követték.

Az alábbiakban a tehetségem, tudásom szerint igyekszem reflektálni a cikkben szereplő gondolatokra, mondanivalóra, a tartalomra. Kérlek, fogadd belátással és türelemmel. Az írásban a kék színt választom, megkülönböztetve az eredeti cikk és az én szövegemet, mondataimat.

Feltételezem, hogy egyetértesz a cikkel, melyet megosztottál, ezért igyekszem párbeszéd formájában reflektálni, mintha beszélgetnénk. Mind veled, mind a cikk szerzőjével.

Íme az írás (feketével) és a kék (lila? :-)  ) szövegeim hozzá.

Őszintén a hajléktalanokról

Volt egy nekem egy barátom, aki mérhetetlenül sokat ivott. Egyszer megmondtam neki, hogy ne igyon annyit, mert nem lesz ennek jó vége, teljesen leépül, elveszíti a maradék kapcsolatait, a munkáját, végül az életét is. Igazad van - sóhajtott az én barátom, és mintha egyet is értett volna velem. Aztán másnap ugyanott folytatta, ahol abbahagyta.

Mit is kellett volna még tennem?

Nyilvánvalóan semmit, a döntés az ő kezében van.

Szerintem így segítő - támogató szakember nem nyit a segített felé. Akár családtagja, akár barátja, akár ügyfele, kliense az illető. Aki tanulta ezt a hivatást, tudja miről beszélek. Aki nem tanulta, vagy nem figyelt oda, netán elfelejtette, felülírta magában, az úgy viselkedik, mint te. Kioktat, tanácsot ad felülről - kívülről. És berzenkedik, ha a másik fél nem fogadja meg! De hát hogyan is tehetné? Mondjak példamondatokat? "Nem értem miért nem fogysz le! Miért nem hagyod abba a dohányzást/zsíros húsok evését/mértéktelen süteményezést stb... stb... NEM LESZ ENNEK JÓ VÉGE!!! Szerinted milyen hatékonysága lenne az ilyen beszédnek?

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy az első gondolat befejező része miszerint:

"Mit is kellett volna még tennem?

Nyilvánvalóan semmit, a döntés az ő kezében van."

Hát bizony az általad később kárhoztatott liberális, mi több ultraliberális gondolatiság eszenciája, ami mindent az egyén döntésképességére bíz! Ja, a XVIII. században! Vicces, hogy most ehhez nyúlsz!

Most, amikor a hajléktalanok állítólagos kriminalizálásáról napi rendszerességgel jelennek meg mérhetetlenül ostoba cikkek, mintha éppen a Kárpát-medencében egyetlen sorskérdés volna a fedél nélküli emberek ügye, és ez az egész ráég a gonosz és lelkiismeretlen kormányra, nem árt néhány apróságot tisztába tenni. Az első ezek sorában, hogy a hajléktalanok túlnyomó többsége szenvedélybeteg, leginkább alkoholista, de jócskán akad drogos is köztük. Hogy az anyag miatt veszítették el önmagukat, vagy fordítva, sokszor eldönthetetlen, de a lényeg, hogy függőségüket rendszerint a sírba viszik magukkal, ez az utolsó, amitől megszabadulnak.

Kicsit óvatos a fogalmazásod, mivel nyitva hagyod annak lehetőségét, hogy valaki azért került az utcára, mert iszik/drogozik mint az állat, vagy éppen az utcára kerülésének folyománya, hogy iszik/drogozik, mint egy állat. Ügyesen operálsz a tényeknek tűnő féligazságokkal. A kérdésem csupán annyi, hogy mindezek az életutak, jelesül a szenvedélybetegség az egyiknek folyománya, a másiknak meg oka, pontosan mit is számít akkor, ha emberekről beszélünk??? Rászoruló, segítésre, támogatásra szoruló emberekről beszélünk.

Mindez pusztán azért fontos, mert akad a hajléktalanságnak egy szemérmesen kerülgetett kulcskérdése, amelyről a liberális sajtóban soha nem olvashatunk: tessék mondani, ők mit tesznek magukért? Miért nem hagyják abba a piálást, anyagozást? És ha csak sóhajtoznak, összekoldult forintjaikat pedig halálos szenvedélyükre költik, miért is lenne nagyobb felelőssége a társadalomnak, mint nekik, maguknak a saját életükkel kapcsolatban?

Véleményem szerint nem volt rejtegetve a "liberális sajtóban", hogy ők mit tesznek magukért? Miért nem hagyják abba a piálást, anyagozást? (Hja, az így megy, a sajtó felemlegeti, a Blahán lévő anyagos, ötvennek kinéző, 30 éves volt állami gondozott meg a homlokára csap, hogy "Tényleg! Miért is nem teszek magamért?" Mintha odamennénk egy válófélben lévő (középosztálybeli) párhoz és ezt mondanánk: "Na most aztán elég! Miért nem mentitek meg a házasságotokat? Tessék tenni is érte valamit! Gyerünk, szedjétek össze magatokat!" Önismétlek: Szerinted milyen hatékonysága lenne az ilyen beszédnek?

De a gondolatod nem erről szól, hanem a társadalmi felelősségről! Nem nagyobb felelőssége van a társadalomnak, hanem felelőssége! Pont! Eldöntendő kérdés! Tudod, igen/nem! Nem lehet valaki kicsit terhes! Amit te feszegetsz az az egyén felelőssége, akit viszont pont az állapota (Hajléktalan, szenvedélybeteg, mentális problémákkal küzdő, stb... stb...) állapota akadályoz, hátráltat abban, hogy felelős emberként, felnőttként viselkedjen! Ha tanultál valaha is az általad okként felhozott szenvedélybetegségekről, akkor nem írnál ilyeneket!

Nem, a többségnek nincs morális felelőssége, hiába sakkoznak ezzel az álhumánus haladók. Nem az én bűnöm, hogy egészséges vagy félig egészséges emberek addig isznak, amíg meg nem betegednek. Pontosan ugyanaz a helyzet, mint az én piás barátommal. Hiába beszélek neki, hiába hozom le a csillagokat az égről, és hiába térítem meg a józanságnak fél órára, a végső döntés az övé. Elvégre ez a saját élete.

Néhány kérdés, mert nem értem:

Mi az, hogy "álhumánus haladó"?

Ki a félig egészséges? Ki mondja meg? Mi ez a kategória? Lemaradtam valamiről?

Mit jelent az, egy segítő kapcsolatban, hogy "hozom le az égről"? (Mármint a csillagokat.) Milyen érvrendszer ez? Racionális? Ugye viccelsz? Érzelmi, mentális vitákat racionálisan eldönteni? Pláne ítélkezni? Ez nekem új a segítő szakmában.

Mi az, hogy végső döntés az enyém? Ugyan milyen döntés az enyém, ha szenvedélybeteg vagyok? És ha elhagyott férj/feleség vagyok és rossz nekem? És ha állami gondozott vagyok? És ha félanalfabéta vagyok? Szerinted milyen döntése van az én gyerekemnek például, és milyen, egy mondjuk ózdi munkanélküli fiatalnak. Kérlek, állj vele, ez utóbbival szemben és mond neki: "Figyu, a döntés a te kezedben van! Költözz el, dolgozz, tanulj, aztán majd beérik a munkád!" Kérlek, mond neki, aztán várd meg a válaszát is! Aztán érvelj! Logikusan, fensőbbségesen, felülről, racionalizálva, ahogy itt is teszed. Aztán a helyedben nem maradnék sokáig! :-) 

A klasszikus liberális doktrína értelmében, amíg mások jogait meg nem sértik, a hajléktalanoknak mindenhez joguk van. Én mondjuk, már ezzel sem értek egyet, de az események túlléptek a tetszetős állításon. A hajléktalanok ugyanis mások egészséghez, szabad mozgáshoz, biztonsághoz való jogát sértik, ha életvitelszerűen közterületen élnek. Fekélyes, ótvaros, bűzös testükkel melléd ülnek a metrón, megfertőznek másokat, őket kerülgetjük az aluljáróban, ahol áthaladni kéne, nem pedig kalkuttai jeleneteket megszégyenítő módon tábort verni. És a biztonságot is veszélyeztetik, mert a belőtt, hullarészeg hajléktalan viselkedése kiszámíthatatlan és irracionális, bármikor, bármi megtörténhet egy világváros kellős közepén, ahol ők az elemi normákat felrúgva balhézni méltóztatnak (igen, drága liberálisok, láttam én már olyan jeleneteket, hogy a ti drága, éppen magukon kívül tartózkodó hajléktalanjaitok konkrétan rátámadtak járókelőkre, akkor hol voltatok?).

Szeretném hinni, hogy ezeket a sorokat te sem gondolod komolyan! Bár, a soraidban ott a magyarázat is! !Kalkuttai jelenetek! Igen, Európa közepén kalkuttai jelenetek vannak, mert az állam és a társadalom kalkuttai. (Itt kérek elnézést, a Kalkuttaiaktól!) Azért ilyen a helyzet, mert magukra vannak hagyva az emberek! Mint a fejlődő országokban! (Lásd Kalkutta)

Ebben az országban akad elég munka, és pillanatnyilag kevés a munkáskéz. Aki nem magatehetetlen, dolgozzon, ahogy a többi ember. Aki pedig már nem tud magáról gondoskodni, menjen hajléktalanszállóba, egészségügyi ellátóba, elhiszem, hogy nem négycsillagos hotelek, de nem miattam állt elő ez a helyzet.

Bocsánat a kifejezésért, nem sértésből, de ez dilettáns! Hiányzik a munkáskéz? Milyen munkáskéz? Hát annak a cirka 200.000 közmunkásnak sem tudunk értelmes munkát adni! Tudod, kedves Mihály kik hiányoznak a munkaerőpiacról? A szakemberek! Asztalosok, ácsok, kőművesek, hegesztők, vízvezeték szerelők. Aztán a humán szférából a kvalifikált munkaerő: tanár, egészségügyi szakdolgozó, szociális szakember, stb... stb... Aztán még mérnök, informatikus stb...

Pontosan hová is szeretnéd elhelyezni a hajléktalanokat? Meg a nem hajléktalanokat, például a 8 általánost és azt sem elvégzetteket és a gyerekeiknek? Mintha itt csak és kizárólag lapátnyelek és kaszák ezrei várnák a dolgos munkaerőt! Így van ez?

Undorító, amit a baloldali sajtó művel most már hetek óta hajléktalankérdésben. Rá akarják tolni a felelősséget Magyarország 99.6 százalékára, és a 0.4 százalék hajléktalan vélt, de nem valós jogaira hivatkozva jelen pillanatban méltóságteljes fagyhalált kívánnak nekik. Pontosan az ellentétét hazudják a valós helyzetnek. Mert a liberálisok még erre is képesek: az eget földnek, a kéket pirosnak festik. Szerintük, ha a törvény alkalmazója többszöri felszólítás után megszünteti a hajléktalanok életvitelszerű utcán, aluljáróban tartózkodását, akkor valami rettenetes kataklizmát idéznek elő. Arról persze egy szót sem ejtenek, hogy az új intézkedéssel, azzal, hogy menhelyre kényszerítik a magatehetetlen, maguk alá hugyozó szerencsétleneket, az életüket mentik meg. Kapnak még egy esélyt, hogy a fagy elmúlásával végiggondolják az életüket: tesznek-e valamit azért, hogy felálljanak a padlóról, némi erőfeszítéssel újrakezdjék az életüket, vagy sem?

Huh, hát ez kemény! 99.6 % versus 0.4 % ! Hát ez komoly! Milyen nagy bajban van az a 96.6% hogy el kell tűrnie a 0.4% jelenlétét! Megfordíthatom a kérdést? Mit tehet és miben felelős a 99.6% abban, hogy ilyen óriásinak látja a 0.4% hibáját? Állapotát? Jelenlétét?

A többi mondatodhoz nincs szavam, mert az nem a hajléktalanokról szól, hanem valami politikáról, ha tetszik "úri huncutságról". Valami nem létező politikai képződményről írsz. Minek? Ha meg az ideológiáról (lásd: liberális) azt meg pláne minek? Most akkor a hajléktalankérdésről és lehetséges megoldásairól beszélünk, vagy "szellemi - ideológiai" vita megy, mert abban nehéz részt vennem, mivel nem visz közelebb a megoldáshoz! És én hiszek neked, hiszek, hogy meg szeretnéd oldani a problémát, csak nem értünk egyet, mert te azt sugallod, mondod, írod, hogy az ügyfél szedje össze magát és kész! Én meg azt mondom, hogy ez komplex segítő - támogató rendszer nélkül nem fog menni! Minden mást betudom annak, hogy dühös vagy egy irányba és lojális egy másik irányba. De ehhez nekem nincs közöm. Neked sem az én gondolkodásomhoz. Még ha rendkívül hevesen támadod is!

Világos, hogy a hajléktalanság következményeit a szakembereknek kell orvosolniuk. Éppen ezért menhelyre, orvosi ellátásra költeni kell, az ilyen típusú segítség üdvözlendő és hasznos. De mi az, hogy ingyenlakást osztogatnátok nekik? Hogyan merészelitek leírni, sugallni, hogy ennyi és ennyi a hajléktalan, és ugyanakkor ennyi és ennyi üres önkormányzati lakás áll szabadon? Miért is kellene állami, önkormányzati vagyonból lakásokat osztogatni nekik? Miért nem a nagycsaládosokról beszéltek? Miért nem mondjátok soha, egyetlen egyszer sem, hogy itt van ez a kedves család, hét gyermeket nevelnek, apa és anya látástól vakulásig dolgozik, ugyan adjunk már nekik egy nagyobb lakást csak úgy, puszira? És ha már itt tartunk: ti, személy szerint, miért nem adjátok oda a saját lakásotokat? És miért nem fogadjátok be a hajléktalanokat? Csak addig tart az ötletbörze, amíg ki kell mondani a szavakat, amíg másoknak osztogattok tanácsokat? Lelkiismeret-furdalást ébreszteni, rátolni a normális emberek millióira a problémát szabad, utána pedig elegánsan leléptek a színről?

Hát nehéz ilyen csúsztatásokkal, féligazságokkal vitatkoznom, de legyen:

Ingyenlakásról nem beszélt senki! Szociális bérlakásról igen! BÉRlakás! Arról igen!

Mi az hogy osztogatni? Tudomásom szerint ezt a döntési jogot senki nem vindikálta magának! Éppen ellenkezőleg, azt próbálták hangsúlyozni emberek, szervezetek, hogy az illetékes döntéshozók, legyenek végre azok, akik: Felelős döntéshozók!

Amit meg a 7 gyerekes nagycsaládról írsz: Bizonyára elkerülte a figyelmed, de sokan, sokszor felemelik a hangjukat ilyen esetekben is. Ha neked nincs rá szemed, akkor kissé szelektív a figyelmed. De ez érthető, mivel a mondataidból áradó düh, nem az éleslátás elősegítője, pláne nem szolgálóleánya.

Az a baj veletek, hogy ti rossz emberek vagytok. Az élet helyett az élet sötét oldalán éltek. Nektek akkor csillog a szemetek, ha hajléktalanokról, lakásfoglalókról, melegházasságról, mindenfajta furcsa és deviáns dologról szőhetitek az álmaitokat. Mindeközben szánalmas egoisták vagytok, egyetlen célotok, hogy humánusnak mutatkozzatok, mert kibillent önbecsüléseteknek, nagyra hízott önképeteknek a morális diktátum a fűtőanyaga. Csakhogy vannak ám másfajta emberek is. Olyanok, akik közösségben, családban élnek, akik meg tudják különböztetni a jót és a rosszat, a nemeset és az alantasat, az egészségest és a beteget. Akik nem a belvárosi kuckóból osztják az észt, hanem a józan ész alapján beszélnek és cselekednek.

Bocsánat, így a végére elfáradtam ennyi sületlenséget olvasva.

Néhány - bevallom önkényesen - kiragadott kifejezés egy bekezdésen belül:

"Rossz emberek vagytok! Sötét oldal! Csillogó szem, hajléktalan, melegházasság, furcsa, deviáns dolog, egoista, aztán kibillent önbecsülésű, stb... stb... és a legszebb:

"MORÁLIS DIKTÁTUM FŰTŐANYAGA"

Ha nem nagy kérés, én inkább maradnék a józan ész berkein belül!

És ami elég vacak hír nektek, hogy mindez nem bal- vagy jobboldali kérdés. A fentieket a magyar társadalom hatalmas többsége hajszálpontosan ugyanígy gondolja. Szóval, egy kicsit vegyetek vissza az arcotokból, viselkedjetek illő szerénységgel, súlyarányotokhoz illően. Hiszen ti valószínűleg annyian sem vagytok, mint a 0.4 százalék hajléktalan, társadalmi csoportként tehát a helyeteken kell benneteket kezelni. Nem ti fogjátok megmondani, hogy a többség milyen törvényeket hozzon, hogyan rendezze be az életét. Ez van, ha nem tetszik, keressetek magatoknak egy olyan igazán jó kis beteg, moralizáló közeget, ahol végre otthon érezhetitek magatokat.

E "remek" gondolatokhoz nincs mit hozzáfűznöm! Itt vége van a kulturált vitának részemről. Szép napokat és megoldásfókuszú gondolkodást kívánok!


                                                                                                                             Üdvözlettel:

                                                                                                                                             Vajda Zsolt

                                                                                                                                          Szociális munkás