Közoktatási, Köznevelési és Gyermekjóléti Minisztérium

Távirat. De nem sűrgős!

Az alább következő röpirat nem csak egy rövid ismertetés. Tisztában vagyok vele, hogy elsőre meredeknek tűnik, nem is azonnali bevezetésére gondolok. Mintegy 30-40 év múlva talán lehetséges. De félre az iróniát.

Távirati stílusban:

A Minisztérium elnevezése szimbolikus, ezzel próbálom szemléltetni az alapkoncepciót.

Röviden:

A közoktatásnak egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a (köz)nevelésre. Jelenleg ismeret átadás történik.

Az iskola a második szocializációs szintér. A mintegy 1,8 millió, 3 – 16 éves gyerek az aktív idejének mintegy egyharmadát, de minimum egynegyedét az intézményekben tölti, de legalábbis ott kellene töltenie.

Gyakorlatilag minden gyerek érintve van a közoktatásban. A gyerekek által pedig a családjaik is.

Az iskolának esélykiegyenlítő szerepe kellene, hogy legyen, ehelyett mélyíti az egyenlőtlenségeket.

Ha rendszerszemléletben gondolkozunk, akkor az első és második szocializációs szintér szoros együttműködése a kézenfekvő.

Az iskolarendszerben jól érzékelhetők, korán felismerhetők a gyermekeket érintő problémák. Minden szintű és tartalmú problémák. Megjegyzem, jelenleg is főleg itt csapódnak le, itt jelennek meg. (Nem, nem a "rossz" tanulásra és tanulókra gondolok. Ezek pusztán a tünetei a családok, egyéni, szociális stb… problémáinak.)

Óvodába, iskolába minden gyerek jár, így kiválóan lehetne velük és családjaikkal kapcsolatba kerülnie a szociális, gyermekjóléti szférának. Illetve erre a célra átalakított szeletének. Fontos: Nem az iskolai szociális munka és az iskolapszichológusi hálózat bővítésére gondolok. Ez a röpirat egy sokkal átfogóbb koncepció 2 oldalas ismertetője csupán!

A 21 században az oktatási intézményeknek nyitottabbá és együttműködőbbé kellene válnia a családok felé, továbbá a szabályozott, szakmailag ellenőrzött civil szférán belül azok felé, akik szolgáltatásokat nyújtanak majd az iskolákban, óvodákban. Például nem csak a gyerekeknek, hanem szüleiknek, családjaiknak. (Természetesen nem feltétlen helyben az épületben.)

Mindezek miatt az iskoláknak szervezetileg is szükséges rendszerszemléletű, jóléti szolgáltatásokat biztosítaniuk a gyerekeknek és családjaiknak. (A családok segítésén túl, prevenciós - megelőző (minden szinten), korrekciós és fejlesztő ellátásokat, szolgáltatásokat biztosítani.

Nem a két szféra esetleges együttműködéséről van szó. Az teljes kudarc. Idén 29 éves, jövőre éppen 30 éves lesz a Gyermekvédelmi törvény, benne a jelzőrendszerrel és szabályozásával. Sikeresen működik? Határozottan állítom, hogy nem! Közel 30 év eredményeként még a jelzési szint sem, nemhogy az együttműködés, pláne kompetencia alapú együttműködés.

Ha a szociális – gyermekjóléti szférának lenne egy olyan erős szelete, (Szelete és nem a teljes szféra!) mely az iskolán keresztül nyújt ellátásokat, szolgáltatásokat, akkor lényegesen eeredményesebb lehetne a gyerekek és családok elérése a velük való szociális, közösségi és jóléti munka. (Mindközönségesen: Családok segítése, támogatása, kísérése.)

Mindennek koncepcionális kidolgozása nem kis munka. Én magam a fentieket ki tudom fejteni akár 50 oldalban is, de az nem elegendő.

Ha alakulna egy szakmaközi munkacsoport, kiváló szakemberekkel, legitim felhatalmazással, akkor ők minden bizonnyal ki tudnák dolgozni a fentiek megvalósítását. Kezdve az

• Alapelvekkel
• Célokkal, prioritásokal
• Igazgatási, irányítási, ellenőrzési és módszertani elemekkel
• Részletes szakmai leírással. (Kik, mit, miért, és a legfontosabb: Hogyan?. Tehát a módszertan.)

Tudom, meredek. Legkorábban 2028-ban lehetne nekiállni, mert addig is rengeteg a gyors, tűzoltás szerű tennivaló minden humán területen. (Oktatás, Gyermekvédelem, Szociális terület, Egészségügy)

Táviratomnak vége. 

Vajda Zsolt

szociálpolitikus