Közoktatási, Köznevelési és Gyermekjóléti Minisztérium

Távirat. De nem sűrgős!

Az alább következő röpirat csak egy rövid ismertetés. Tisztában vagyok vele, hogy elsőre meredeknek tűnik, nem is azonnali bevezetésére gondolok. Mintegy 30-40 év múlva talán lehetséges. De félre az iróniát.

Távirati stílusban:

A Minisztérium elnevezése szimbolikus, ezzel próbálom szemléltetni az alapkoncepciót.

Röviden:

A közoktatásnak egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a (köz)nevelésre. Jelenleg ismeret átadás történik.

Az iskola a második szocializációs szintér. A mintegy 1,8 millió, 3 – 16 éves gyerek az aktív idejének mintegy egyharmadát, de minimum egynegyedét az intézményekben tölti, de legalábbis ott kellene töltenie.

Gyakorlatilag minden gyerek érintve van a közoktatásban. A gyerekek által pedig a családjaik is.

Az iskolának esélykiegyenlítő szerepe kellene, hogy legyen, ehelyett mélyíti az egyenlőtlenségeket.

Ha rendszerszemléletben gondolkozunk, akkor az első és második szocializációs szintér szoros együttműködése a kézenfekvő.

Az iskolarendszerben jól érzékelhetők, korán felismerhetők a gyermekeket érintő problémák. Minden szintű és tartalmú problémák. Megjegyzem, jelenleg is főleg itt csapódnak le, itt jelennek meg. (Nem, nem a "rossz" tanulásra és tanulókra gondolok. Ezek pusztán a tünetei a családok, egyéni, szociális stb… problémáinak.)

Óvodába, iskolába minden gyerek jár, így kiválóan lehetne velük és családjaikkal kapcsolatba kerülnie a szociális, gyermekjóléti szférának. Illetve erre a célra átalakított szeletének. Fontos: Nem az iskolai szociális munka és az iskolapszichológusi hálózat bővítésére gondolok. Ez a röpirat egy sokkal átfogóbb koncepció 2 oldalas ismertetője csupán!

A 21 században az oktatási intézményeknek nyitottabbá és együttműködőbbé kellene válnia a családok felé, továbbá a szabályozott, szakmailag ellenőrzött civil szférán belül azok felé, akik szolgáltatásokat nyújtanak majd az iskolákban, óvodákban. Például nem csak a gyerekeknek, hanem szüleiknek, családjaiknak. (Természetesen nem feltétlen helyben az épületben.)

Mindezek miatt az iskoláknak szervezetileg is szükséges rendszerszemléletű, jóléti szolgáltatásokat biztosítaniuk a gyerekeknek és családjaiknak. (A családok segítésén túl, prevenciós - megelőző (minden szinten), korrekciós és fejlesztő ellátásokat, szolgáltatásokat biztosítani.

Nem a két szféra esetleges együttműködéséről van szó. Az teljes kudarc. Idén 29 éves, jövőre éppen 30 éves lesz a Gyermekvédelmi törvény, benne a jelzőrendszerrel és szabályozásával. Sikeresen működik? Határozottan állítom, hogy nem! Közel 30 év eredményeként még a jelzési szint sem, nemhogy az együttműködés, pláne kompetencia alapú együttműködés.

Ha a szociális – gyermekjóléti szférának lenne egy olyan erős szelete, (Szelete és nem a teljes szféra!) mely az iskolán keresztül nyújt ellátásokat, szolgáltatásokat, akkor lényegesen eeredményesebb lehetne a gyerekek és családok elérése a velük való szociális, közösségi és jóléti munka. (Mindközönségesen: Családok segítése, támogatása, kísérése.)

Mindennek koncepcionális kidolgozása nem kis munka. Én magam a fentieket ki tudom fejteni akár 50 oldalban is, de az nem elegendő.

Ha alakulna egy szakmaközi munkacsoport, kiváló szakemberekkel, legitim felhatalmazással, akkor ők minden bizonnyal ki tudnák dolgozni a fentiek megvalósítását. Kezdve az

• Alapelvekkel
• Célokkal, prioritásokal
• Igazgatási, irányítási, ellenőrzési és módszertani elemekkel
• Részletes szakmai leírással. (Kik, mit, miért, és a legfontosabb: Hogyan?. Tehát a módszertan.)

Tudom, meredek. Legkorábban 2028-ban lehetne nekiállni, mert addig is rengeteg a gyors, tűzoltás szerű tennivaló minden humán területen. (Oktatás, Gyermekvédelem, Szociális terület, Egészségügy)

Táviratomnak vége. 

Vajda Zsolt

szociálpolitikus